Vagy nem? A magyar családnevű Josip Vancaš Sopronban született 1859-ben. Horvát származású családjával azonban hamar visszaköltözött Zágrábba, mikor apja ott kapott postai tisztviselőként állást, így oda járt középiskolába, és feltehetően anyanyelvén, horvátul tanult. Élete nagy részét aztán Boszniában töltötte, de utolsó éveiben megint csak Horvátországban és Szlovéniában alkotott. A szarajevói iskolákban mégis úgy tanítják, hogy magyar volt, valójában pedig olyan világpolgár, aki nemcsak a soknemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchia, de a később megszülető Jugoszlávia tagállamaiban is otthon érezte magát.
Vancaš a bécsi akadémián tanult építészetet. Itt Friedrich von Schmidt lett a mestere, a középkori építészet szakértője, aki nagy hatással volt rá eklektikus-historizáló stílusának alakításában.
1878-ban az Osztrák-Magyar Monarchia elfoglalta Bosznia-Hercegovinát, és mikor főépítészt kerestek az új szarajevói katedrális építésére, Schmidt őt ajánlotta Kállay Béni pénzügyminiszternek, aki az annektálás után Bosznia új kormányzója lett.
Így került Vancaš Szarajevóba 1884-ben, és egészen 1921-ig itt él. Ezalatt nemcsak fő építészeti tekintéllyé vált, de bekerült az új boszniai parlamentbe és polgármesterré is választották. 37 év alatt összesen 102 lakóházat, 70 templomot, 12 iskolát, 10 banképületet, 10 önkormányzati épületet, 6 hotelt és vendéglőt épített, valamint újratervezett egy sor meglévő épületet is. A technikai vívmányok korában jelentős újításokat is bevezetett a villanyvilágítástól kezdve a korszerű fűtési rendszereken keresztül. Neve nálunk teljesen ismeretlen, Szarajevóban sétálva azonban felfedezhetjük, hogy utcát is elneveztek róla.
Hosszú alkotói karrierje alatt Vancaš folyamatosan lépést tartott a legújabb bécsi építészeti trendekkel. Megvalósult tervein azonban nemcsak mechanikusan utánozta a Monarchia fővárosának stílusát, hanem sikeresen alkalmazta azokat boszniai viszonyokra. Terveit a historizáló és eklektikus stílus dominálta, de azt sikeresen vegyítette a bécsi szecesszió legújabb elemeivel, valamint romantikus és keleties motívumokkal. Teljesen egyedi és autentikus boszniai stílust alakított ki, amit akár a skandináv nemzeti romantika stílusához is lehet hasonlítani.
A nevével fémjelzett úgynevezett bosnyák stílust átvette a szlovén Rudolf Tönnies, a cseh Josip Pospošil és az osztrák Ernst Lichtblau. Valamennyien a bécsi akadémián tanultak Otto Wagnerrel és Karl von Hasenauerrel együtt.
Vancaš meghatározta Szarajevó modern arculatát. Mikor arra jártam, kollégám, Amir, a helyi sétavezető mesélt részletesen az épületekről. Lapozzátok végig a képgalériát...:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.