Muszlim Utazó

Ha az iszlám szerint szeretnénk élni, általában igyekszünk betartani a vallási előírásokat, és egyidejűleg az országunk törvényeit is. Szeretnénk megfelelni a család elvárásainak, és a környezetünket sem akarjuk szükségtelenül irritálni. A társadalom pedig, ahol élünk, sok évszázados történelmi múlttal, kultúrával rendelkezik, amire természetesen hat a globalizáció, azaz nemes egyszerűséggel minden, ami a különböző médiumokon keresztül eljuthat az adott közösségbe.

Azonban ha valaki ma Magyarországon felveszi az iszlámot, akkor nagy valószínűséggel idegen kultúrák szokásainak sorával találja magát szembe, amit egy csomagban kap a vallási tanításokkal. Ennek fő oka, hogy a nálunk élő muszlimoknak csak elenyésző hányada született a mi országunkban. Az iszlám pedig rendkívül változatos társadalmi képet mutat öt kontinensen. Léteznek iszlám köztársaságok és királyságok, szegény és gazdag országok. Északon és délen, ipari és mezőgazdasági területeken, tenger mellett és a sivatagban a legkülönbözőbb társadalmi berendezkedésekkel találkozunk, ahol mind mind az iszlám a domináns vallás csak éppen másképpen. Érdekesség, hogy a világ legszélsőségesebben patriarchális és legszélsőségesebben matriarchális társadalma egyaránt muszlim. A nők és férfiak szerepe és az ehhez kapcsolódó társadalmi elvárások pedig mindenütt másképp formálódnak.

Ha egy magyar muszlim nő férjhez megy, kicsi a valószínűsége, hogy magyar muszlim lesz a férje. A vegyes házasságok mindennapjait pedig - tisztelet a kivételnek - a férfi családi hátterének kulturális szokásai fogják meghatározni, amik nagy részéről a feleség azt fogja tanulni, hogy az vallási előírás. 

Számos olyan szabállyal fog szembesülni, ami társadalmi normának számít ott, ahol a férje él, de Európában egészen más elbírálás alá esik. Ezek közül néhány társadalmi norma volt a Próféta idejében is, és mint ilyen beleivódott a vallási előírásokba. Az pedig, hogy ezek a szabályok kötelezően betartandó vallási előírások vagy pusztán a hadíszok történelmi kontextusát képezik... hát, teológus legyen a talpán, aki ezt a vitát eldönti.

Egy házasság mindennapjainak alakítását azonban csak részben dönti el a teológia. Gyakran rendkívül praktikus okok, beidegződések és tévhitek vezetnek a családi rend sikeres kialakításához, ennek kudarca esetén pedig a boldogtalansághoz vagy a váláshoz. Itthon sok gondot tud okozni, hogy ami arab vagy pakisztáni területen kvázi normálisnak számít, Európában simán beleesik a kényszerítő kontroll kategóriájába. A kényszerítő kontroll pedig a családi bántalmazás egy speciális formája.

Ma már szinte minden női magazinban találunk ismeretterjesztő cikket arról, mi számít kényszerítő kontrollnak. És ez a felvilágosítás indokolt, hiszen míg a nők vagy gyerekek veréséről vagy a családi vagyon szerencsejátékon  való elveréséről mindenki tudja, hogy az nem istenfélő cselekedet, addig vannak olyan esetek, amikről ez messze nem egyértelmű. Sőt, a vallásos hétköznapok azt gyakran szentesítik és egyfajta követendő mintaként mutatják be. Számos olyan muszlim feleséggel beszéltem, aki teljesen normálisnak gondolja azt, hogy ő nem mehet ki a házból vagy nem dolgozhat, és sosem tette fel magának a kérdést, hogy ezek a megszorítások a szívéből jönnek-e vagy külső kényszer hatására él úgy, ahogy él.

A kérdést az is komplikálja, hogy a miénktől nagyon eltérő társadalmakban bizonyos kényszerek teljesen indokoltak. Jómagam éltem olyan arab kisvárosban, ahol a család teljesen egyetértett abban, hogy a helybéli szokások szerint egy nő nem hagyhatja el egyedül a házat. De itt nem volt közbiztonság, nem volt rendőrség és nem volt ingyenes egészségügyi ellátás. A biztonsági intézkedések alapja nem az agresszió, hanem a körülményekhez való józan alkalmazkodás volt. Egyszerűen nem volt annyira magától értetődő, hogy ha valaki kisétál az ajtón egyedül, az pár óra múlva haza is fog érkezni, ahogy mi ezt Európában nap mint nap átéljük.

Mi történik azonban, ha egy férfi magával hozza a szokásait Budapestre? Meddig hisszük el neki, hogy a neveltetése és a családi beidegződések alakítják a hétköznapjait? Mikor kezdjük azt gondolni, hogy az az életrend, amit a rábízott családtagok számára kialakít, valóban az ő érdekeit szolgálja? Az iszlám egyik legfontosabb tanítása, hogy minden cselekedet a szándék szerint ítéltetik meg, amiben gyökerezik. Azt pedig néha nem egyszerű eldönteni, hogy egy férfi döntéseit a szeretteiért való aggódás vagy pedig kényelmi megfontolások, esetleges féltékenység és a magabiztosság hiánya vezeti.  

Miközben rengeteg kiegyensúlyozott és boldog muszlim házasságot ismerek, lehetetlen nem észrevenni azokat, ahol igenis adódnak gondok. Ha ezek a gondok nem túl súlyosak, és a házasságban sok olyan érték is van, ami miatt nem érdemes felrúgni, akkor a kényszerítő kontroll belépül a hétköznapokba, és a nő gyakran azt a megoldási stratégiát választja, hogy vallási értékké próbálja fordítani a helyzetéből adódó áldozatokat. Ha van ideje a mecsetben vagy az interneten aktív közösségi munkát vállalni, akkor a vallási tanításokba is be fogja építeni az életmódját mint jó példát. Ennek pedig azok fogják meginni a levét, akik nem szeretnének együttélni ilyen kényszerekkel.

Az is gondot okoz, hogy a nő, aki szenvedő alanya a házassági abúzusnak, gyakran nem kér külső segítséget. Részben előfordulhat, hogy már akkor megromlott a kapcsolata a családjával és környezetével, mikor egy muszlimhoz merészelt feleségül menni, és most nincsen szüksége arra, hogy valaki megmondja neki, hogy ezt ő megmondta. Másrészt sokan attól félnek, hogy az esetüket fel fogják használni a muszlimok általános megbélyegzésére, ezért inkább mosolyogva együttélnek a problémával, és a helyzetből adódó lehetőségeken belül próbálják abból a legjobbat kihozni. Ha pedig ez a helyzet élhető, akkor jobban működhet az új kapcsolatokkal járó teljes értékrendet átvenni, mint harcot folytatni régi és új életünk értékeinek összehangolásáért. Pedig ez utóbbi a muszlim gondolkodás alapja kellene, hogy legyen.

De pontosan mik ezek a jelenségek? Nem sorolom most fel a kényszerítő kontroll minden olyan megjelenési formáját, amit a pszichológiakönyvek leírnak, csak azokat, amik időnként követendő példává válnak iszlám vallásos környezetben, és fennáll a veszélye, hogy az elszenvedője nem tud a közösség tagjainak panaszkodni, mert esetleg azt a választ kapja, hogy ez így van jól. Sosem találkoztam azzal a mecsetben, hogy valaki helyeselné, hogy a feleséget kizárják a lakásból, azzal viszont igen, hogy mennyire dicséretes, ha az illető nő nem mehet el otthonról.

Az európai társadalmak azonban nem szokták díjazni az alábbi viselkedésformákat, ezért minimum fontos lenne, hogy beszéljünk róluk, mert ha nem, az nem fogja a muszlimok társadalmi megítélését kedvezően befolyásolni.

Ha van kedvetek, egészítsétek ki:

A szabadság és az autonómia megvonása:

• a férj nem engedi meg, hogy a felesége egyedül autózzon, sétáljon, barátnőivel találkozzon - "mert veszélyes, és én szeretnék rád vigyázni"
• nem engedi, hogy a felesége biciklizzen, rollerezzen, autót vezessen - "mert nem illendő, mit fognak gondolni az emberek rólunk"
• nem engedi, hogy a felesége tanuljon - "mert akkor sosincs otthon, és nem törődik velem"
• nem engedi, hogy a felesége dolgozzon - "mert akkor ki vezeti a háztartást, és ki vigyáz a gyerekekre"
• nem engedi, hogy a felesége mecsetbe járjon - "mert csak"
• megengedi, hogy mecsetbe járjon, de meghatározza, hogy melyikbe mehet - "mert a másik mecsetben dohányoznak, férfiak vannak, nem megfelelően tanítanak"

Izolálás:

• a férj olyan helyre költözteti a családot, ahol a feleségnek nincs a közelben rokona, barátja, szociális hálója - "mert a jó a levegő jobb a gyerekeknek"
• azt javasolja, hogy közös telefont, közösségi médiát használjanak - "hiszen mi egyek vagyunk"
• nem engedi a négyszemközti beszélgetéseket, látogatásokat, ragaszkodik ahhoz, hogy jelen legyen - "nekünk nincs titkunk egymás előtt"
• elmagyarázza, hogy a feleség családja, a közeli mecset, a barátok, miért nem megfelelő társaság - "ők nem elég jók neked, el fognak rontani"
• esetleg másoknak elmagyarázza, hogy a felesége beteg, nem ér rá, nem akar részt venni a programokon - "majd én vigyázok rád"

Pénzügyi visszaélések:

• a férj eltitkolja a család teljes bevételét, feleségének pusztán "háztartási pénzt" ad - "a többi miatt nem kell aggódnod, majd én gondoskodom rólad"
• lecsökkenti a feleség ellátását, ha arra gyanakszik, hogy a felesége el akarja hagyni vagy a saját lábára akar állni - "mert most rosszabbul keresek"
• megvonja a pénzt, ha megharagszik valamiért - "ha így viselkedsz, minek fizessek"
• nem ad hozzáférést a családi bankszámlához, a feleségnek nincsen bankkártyája - "mert ez a világ rendje"
• a feleséget elszámoltatja a költéseivel, ez azonban nem kölcsönös - "hiszen én vagyok a család feje"

Gazdasági visszaélések:

• pazarolja a felesége idejét, nem mondja meg neki, mikor jön haza, mikor mehet el, így nem tud tervezni - "nem tudom, drágám, mikor jövök, a családért dolgozom, várjál meg"
• a férj általában megakadályozza, hogy a felesége előbbre lépjen az életben - "hiszen akkor nem tudod ellátni az otthoni feladataidat"
• megakadályozza, hogy tanulmányokat folytasson, képezze magát, szakmai kapcsolatokat építsen - "inkább fogalkozz velem"

A feleség képességeinek lekicsinylése:

• a férj vallási kérdésekben is több tekintéllyel rendelkezik, mint a felesége - "ő jobban tudja, mert ő a férfi"
• egyedül gazdálkodik a vagyonnal, nem kéri ki a feleség véleményét - "én kerestem ezt a pénzt"
• egyedül dönt a gyerekeket érintő kérdésekben - "a gyereknek a férfi hitét kell követnie"
• általában egyedül hozza a családi döntéseket - "csak"

Féltékenység:

• a férj nem engedi a feleségét vegyes- vagy férfitársaságba, miközben ő maga eljár nők közé, hiszen dolgoznia kell, társadalmi életet kell élnie - "nehogy bajod legyen"
• kontrollálja a felesége öltözködését - "ez Isten parancsa"
• nehezményezi, hogy a felesége nincsen otthon, időt tölt másokkal - "hol vagy?"