Muszlim Utazó

helyek, utak, emberek

Templom Seattle-ben: muszlimok, indiánok és melegek számára is nyitva
"Idegen voltam és befogadtatok"

Mikor megérkeztünk Seattle-be, úgy döntöttünk, hogy keresünk egy mecsetet, ahol a déli imát el tudjuk végezni. Természetesen ezt megtehettük volna az egyik parkban vagy bármelyik félreeső sarokban is, hiszen imádkozni bárhol lehet. De úticélt kitűzni mindig jó, és ha már erre járunk, miért ne nézzük meg, hogyan élnek a muszlimok - Trump-éra ide vagy oda - az USA legliberálisabb államának legnagyobb városában, Jimmy Hendrix, Bill Gates és a Starbucks szülőföldjén. No, és persze az sem baj, ha úgy tudunk lábat mosni, hogy közben nem néznek ránk furcsán.

Hamar kitaláltuk, hogy legkönnyebben a "Downtown Muslim Association" érhető el a Hatodik sugárúton, közvetlenül a Hilton Hotel szomszédságában. Elegáns környék, el is kezdtünk kombinálni azonnal, honnan a támogatás, amivel az amúgy sem olcsó város egyik legdrágább környékén testvéreink meg tudták vetni a lábukat. A megadott címen azonban nem találtunk mecsetet. Vajon hová esik a 1217. szám? Kétszer is körbejártuk a hatalmas háztömböt, ami - szemmel láthatóan keresztény - templomból és a hozzátartozó háromemeletes közösségi épületből állt, utóbbi homlokzatán számos színes molinóval.

A legelsőn Jézus szavai voltak olvashatóak Máté evangéliumából: "Idegen voltam és befogadtatok". Hogy kiket kell befogadni, azt a másik hatalmas felirat pontosította: "Szeresd szomszédodat mentális állapotától és fogyatékosságaitól, bevándorlási státuszától, szexuális orientációjától és nemi identitásától, vagyoni állapotától, vallási csoporthoz vagy rasszhoz tartozásától függetlenül ..." Egy harmadik molinón pedig fontosnak érezte a közösség külön kiemelni, hogy mindez a muszlim szomszédra is vonatkozik. A kompozíciót kiegészítette egy hatalmas "Black Lives Matter" felirat és az LMBTQI-mozgalom szivárványos zászlója. Középen pedig egy jóval ritkábban látható szöveget betűzhettünk ki, aminek értelmezéséhez első körben internet kellett, mert bevallom, a látogatás előtt fogalmam sem volt arról, kik a duwamishok. A molinó - "We humbly stand on Duwamish land" - azt jelezte, hogy ez a keresztény közösség tisztában vannak azzal, kik ennek a földnek az eredeti tulajdonosai, és annak a városnak, ami egyébként az utolsó duwamish törzsfőnökről, Seattle-ről kapta a nevét. 

Ritkán tudatosul bennem, mennyire fárasztó az a nem elfogadás, ami körülvesz minket. Utazás közben pedig ez a fáradtság megsokszorozódik, hiszen bizonytalansággal járnak a váratlan helyzetek, az ismeretlentől való félelem, az állandó kérdés, hogy elfogadnak-e az új helyen vagy nem. Ugyanerről a folytonos stresszről számol be szinte minden kisebbséghez tartozó ember, legyen az vallási, etnikai vagy gender alapon megkülönböztetés elszenvedője. Nem véletlenül ad minden vallás számos segítséget és könnyebbítést az utazóknak.

Ez a rengeteg bátorító felirat viszont elég volt ahhoz, hogy a nagy ismeretlenben be merjünk menni és meg merjük kérdezni, mégis, hol az a mecset, amit már egy fél órája keresünk. Magyarországon egy ilyen kérdést fel sem tennék az utca emberének egy idegen városban, de eddig az USA többi városában sem akarózott ilyesmi. Itt azonban bementünk, és meg is szólítottuk az első szembejövőt.

Ennyire kedvező válaszra viszont nem számítottunk. Mnt kiderült, az imahely itt van az épületben, mégpedig a második emeleten. Fel is mentünk lifttel, és egy üres teremben találtuk magunkat, ahol az egyik szekrény ajtajára valóban fel volt írva: "Downtown Muslim Association". Kiderült, hogy egyéb ingatlan híján már 15 éve itt tartják a környékbeli muszlimok a pénteki imájukat és egyéb alkalmi összejöveteleiket.

Nem először láttam olyat, hogy egy vallásos közösség otthont ad hányattatottabb sorsú vallási kisebbségnek, például itthon a progresszív Szim Salóm zsidó közösség egy ideig Iványi Gábor egyházában imádkozott. A muszlimok befogadásához azonban még nagyobb bátorság kell, és erre itthon nemigen találtam még példát. 

Seattle-ben viszont sok minden lehetséges, ami nálunk nem. Mint kiderült, ez a közösség nem is kifejezetten új, sőt, a liberális hagyományaira büszke városnak az egyik legrégebbi gyülekezetébe tévedtünk. A Plymouth Church 1869-ben alakult meg, mégpedig a Pioneer Square-en, ami ma a város legrégebbi terének számít. Jelenlegi vezetője Rev. Kelle Brown pedig nemcsak lelkész, de tehetséges szoprán is, aki itt éppen egy jótékonysági koncerten énekel. Emellett író, aki az első kiadott gyerekkönyvét lányának, Indigónak dedikálta. Az írást és a művészeteket fontos eszköznek tekinti a lelkészi tevékenységében. Jelenleg pedig éppen doktori disszertációját írja "Szolidaritás és tanítványság" címmel a hajléktalanság legkülönbözőbb útjairól. A társadalmi megkülönböztetések elkötelezett szószólója.

A gyülekezet ma a United Church of Christ nevű egyházhoz tartozik, akik 2016-ban a honlapjukon szólították fel a gyülekezetet arra, hogy ramadán idején fokozottan figyeljenek muszlim szomszédaikra, helyezzenek ki támogató molinókat, látogassák meg a legközelebbi mecsetet és tanuljanak az iszlámról. A 2018-as trumpi "muszlim tilalom" életbe lépésekor pedig a muszlimokkal együtt vonultak ki az utcára, hogy tiltakozzanak. 

Így esett, hogy utazókként megettük a szendvicsünket, megpihentünk, ráadásul még nyugodtan tudtuk a rituális mosdást is elvégezni, mert a gyülekezetben a szokásos férfi és női wc-k mellett számos családbarát és gendersemleges wc-t is elhelyeztek. Hogy a muszlimoknak pedig ezért miért jön jól, az legyen a következő fejezet tárgya....

A bejegyzés trackback címe:

https://muszlimutazo.blog.hu/api/trackback/id/tr2015447308

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Utolsó kommentek

Friss topikok

Facebook oldaldoboz