Kevesen tudják, hogy Washington állam legnagyobb városát egy olyan indiánról nevezték el, aki két törzsnek is főnöke volt egyszerre. Édesanyja, Solica, a dukuvamisok tagja volt, míg édesapja a szukuvamisoké. Mindkét csoport a szelis indiánok törzséhez tartozik. Mivel a hatalom öröklése az anyai ágon erősebb volt, Seattle az előbbi törzs főnökévé vált. Eredeti neve sokféle átiratban maradt fent - Sealth, See-ahth -, de ezek mindegyike kiejthetetlen volt az angolok számára.
Kifejezetten magas, közel hat lábnyi termete kiemelte a többiek közül, a területre érkező fehér telepesek egyszerűen csak ilyen neveket adtak neki: Le Gros, The Big Guy... De kitűnt a kortársai közül harcosként és vezetőként, sőt, tehetséges szónokként is.
Két felesége volt, az első legidősebb lányának, a később híressé vált Angelina hercegnőnek a születésekor hunyt el. Második felesége három fiút és négy lányt szült a számára. A sokgyerekes apa1848-ban francia misszionáriusok hatására felvette a római katolikus vallást, és a keresztségben a Noah nevet kapta. Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy Seattle legrégebbi terén, a Pioneer Square-en emeltek neki később szobrot. A szobor mögött két hatalmas tábla áll angol és bennszülött feliratokkal, amikhez dollár- és keresztjelek adják az ironikus hátteret.
És hogy mi van ezekre a táblákra írva? Nézzük meg:
1850 körül már egyre több fehér telepes érkezett a területre, akik közül az indián törzsfőnök barátságot formált David Swinson "Doc" Maynarddal. Ez az orvos és üzletember egyike volt az első letelepedőknek, és a nyomában érkezőkhöz képest sokkal inkább figyelembe vette a helyiek jogait. Kettejük barátsága a békés együttélés útját egyengette, és hatására Seattle távolt tartotta népét az 1856-os seattle-i csatából. Honfitársai közül emiatt sokan hazaárulónak tartották.
"Seattle beszédeként" elhíresült levele a bennszülött indiánok jogainak és az őket körülvevő természet védelmében mondott híres szónoklat volt, amit azonban többször átírtak, és eredetije nem maradt fent.
Az indiánok és az ideérkező misszionáriusok találkozásaival kapcsolatban több legenda is fennmaradt. Utóbbiak a keresztény tanokat próbálták a bennszülöttekkel megszerettetni több-kevesebb sikerrel. Az egyik történet szerint az indiánok, akik sokat hallottak Jézusról, kérték a misszionáriusokat, beszéljenek nekik többet arról, hogyan élt a kereszténység alapítója. "Nagyon szerény, alázatos ember volt, aki mindig a sivatagban járt, ott imádkozott, segítette a szegényeket, és azt ette, amit a természetben talált. A keresztényeknek az ő példáját kell követniük..." Az indiánok, mikor ezt hallották, nagyon elcsodálkoztak, és azt mondták. "De hiszen, a mi életünk már most is ilyen, minek kell ehhez megkeresztelkednünk?"
Seattle lánya, Angelika hercegnő apjához hasonlóan katolikusként élt, és új nevét Maynard második feleségétől kapta. Eredetileg Kikisoublunak nevezték. Mikor az 1855-ös Point Elliot-i egyezmény értelmében törzsének tagjai rezervátumba vonultak, ő ezt visszautasította, és haláláig kis egyszobás lakásában maradt a Pike Place Market közelében, ahol kosárfonásból tartotta fent magát:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.