A rendszerváltás után néhány évvel jártam az orvosira. De míg mások a praktizálásra készülődtek céltudatosan, én sokáig csak nézegettem, hová is csöppentem, és kifejezetten sok időt szöszöltem olyan hiábavaló elméleti tantárgyak könyveinek olvasgatásával, mint például bioetika. A legtöbb évfolyamtársam akkor már mentőzött, a hétvégéket és a nyarakat a műtőben töltötték, készültek a "valódi életre", mindenkinek az számított, ami az "arcvonalban", azaz a kórházakban vagy a terepen, a mentőautóban történik. Persze időről-időre be kellett ülni az elméleti tömbbe, de a medikusok-medikák többsége ezeken a "bölcsész" meg "töltelék" órákon a gyógyszertant tanulta vagy éppen vágta a körmét.
Ha én döntenék, nem engednék gimnáziumból egyenesen orvosira senkit. Sok évfolyamtársam dolgozott több éve nővérként, műtősként, mielőtt felvették, és ők már tudták, mibe vágnak bele, tudták, hogyan fogják mindazt elviselni, ami következik, és el is sajátították már a megfelelő túlélési stratégiát. Tudták, hogy az orvostársadalom félmilitarista szervezet, és azt is, hogy nekik hol a helyük benne. Mi viszont a friss érettséginkkel meg a gondosan begyakorolt vizsgaválaszainkkal csak azt tudtuk, hogy a szüleink nagyon örülnek a sikeres felvételinek, és esetleg azt, hogy jól fogunk majd mutatni a fehér köpenyben, csak még a kis névtáblácskánk nincs rajta.
A posztszocialista Magyarországon, fővárosi életformában felnövekedve fogalmam sem volt születésről, sem halálról. Pedig érdekelt volna már kiskoromban is, hogyan lesz a baba és hogy néz ki a halott. Míg sok civilizációban ezek természetes életélmények, nekem lényegében fel kellett magamat vetetni egy felsőoktatási intézménybe ahhoz, hogy szülést és holttestet lássak. Hát az egyetemen megkaptam mindkettőt. Az elsőt már a nyári gyakorlaton, és nem volt jó élmény, mert már öt perccel a baba megszületése után toltuk a kismamát a műtőbe, akiből ömlött a vér, ki is kellett kapni a méhét szegénynek. Aztán persze jött sok jó élmény, problémamentes, szép szülés egészséges babákkal, csak néha csúszott be közé egy-egy abortusz, vagy olyan tizennyolc éves görcsölő lány, akiről az orvos csak nehezen derítette ki, hogy nem méhen kívüli terhessége van, csak hisztériás rohama.
A halott látványára viszont sokat kellett várni. Első két évben heti háromszor jártunk anatómia órára, ahol rendszeresen boncoltuk a formalinban ázó testrészeket. De rosszul titkolt izgalommal mindenki azt várta, mikor fogunk végre "igazi" holttestet látni. Meg is kaptuk harmadévben a patológián. Ráadásul nem valamelyik elegánsabbnak számító belklinikára kerültem, hanem egy körzeti elfekvőbe, ahol hamarosan találkoztam a magyar néppel a boncasztalon.
Mindez 1995-ben kezdődött, amikor a posztdiktatoriális káoszban fel sem vetődött, hogy a halottnak bármilyen személyiségi jogai lennének, hiszen a beteg már életében teljesen kiszolgáltatottá vált a rendszerben. A betegek szertartás nélkül, gyakran magányosan haltak meg anélkül, hogy bárkivel tudtak volna néhány szót váltani arról, mi történik velük. Halála után pedig mindenki megkapta a kis cédulát a nagylába ujjára, és a holttesteket egymásra tornyozva tolták abba a terembe, ahol én a tanév patológia óráit töltöttem hetente kétszer. Fel sem vetődött, hogy a hozzátartozók utolsó pillantást vethessenek szeretteikre, vagy esetleg bármilyen kapcsolatot tartsanak fent a távozóval. Ezt sem a jogi rendszer, sem a mindennapi gyakorlat nem tette lehetővé.
A legelső, amit húszévesen megtanultunk, az a szótár volt, aminek segítségével megfosztottuk az előttünk fekvő embertársunkat minden emberi vonatkozásától. Megtanultuk, hogy nem használjuk a "halott" és az "elhunyt" kifejezéseket, mert az nem szakszerű, ott van helyette a "holttest", de legjobb a latin "corpus". A corpus pedig munkatárgy, anyag, ami arra való, hogy mi, orvostanhallgatók tökéletesen elsajátítsuk, hogyan fogunk majd később az emberekkel életükben bánni, ha kikerülünk az egyetemről.
Az órára érkezve már a folyosó végéről érezni lehetett a jellegzetes bűzt. A bejáratnál a boncmesterek tologatták a frissen elhunytakat, rutinosak voltak és gyorsak, pontosan tudták, egy nap hány boncolást kell a főorvosnak elvégeznie és abból hányat kell az orvostanhallgatóknak végignézniük. Azt is tudták, hogyan könnyítsék meg a saját munkájukat, ha időben haza akarnak menni. Ezért egy tolóágyra gyakran öt-hat holttestet is feltornyoztak, néha tizet is egymás hegyére-hátára. És hogy véletlenül se csúszkáljanak le, az anyaszült meztelen halottakat fejtől lábig fektették úgy, hogy a felül fekvő fejét beakasztották az alatta fekvő széttárt lábai közé. Szinte versenyeztek, és az volt a legügyesebb, aki a legtöbb testet tudta így egymásra tornyozni, minket pedig húsz-huszonkét évesen minden reggel ezek a hullákból formázott tömegpornójelenetek fogadtak a kórház büdös és villogó neonnal világított folyosóján.
A nagy súlytól persze torzultak a "corpusok", különösen a legalul lévő, és préselődött ki belőlük a testfolyadék. A boncolás előtt álló halomban a testek csak lilultak, sárgultak. A boncolás utáni testek között viszont már jóval nagyobb volt a káosz. Az egyes testrészek összekeveredtek egymással, sok testnek a boncolás után fel volt vágva a hasa, a koponyája, és a boncmesterek a folyosón cigarettaszünetet tartva hamutartónak használták embertársaik nyitott testüregeit.
Persze felmerült a kérdés, miért nem szól rájuk a patológus osztályt vezető főorvos. Hát azért, mert ő meg a boncolást szakszerűen elvégezve és nekünk elmagyarázva az óra végén laza mozdulattal levette a gumikesztyűjét és beledobta a nyitott emberi testbe. Ha volt az asztalon egyéb szemét, azt is, és igen praktikusan csak ezután varrta össze fölötte az izmot és a bőrt. Gyakorlatilag szemétládának használta a halottakat, és mi ezt húszévesen úgy néztük végig mint követendő protokollt. Tulajdonképpen csak homályosan rémlett, hogy itt valami nagyon nem stimmel, de nyilván nem tudtuk szavakba önteni, hogy mi. A fehér köpeny tekintélye töretlen volt, és mi azért jöttünk ide, hogy tanuljunk, ugye, ezektől az emberektől.
De valahogy ekkor kezdtünk el inni és trágár módon beszélni. Volt köztünk egy évfolyamtársunk, aki - mielőtt felvették - évekig boncmester volt és 25 évesen masszív alkoholista. Nagyon büszke volt arra, milyen ügyesen dobálja a halottakat, és közben úgymond tabu nélkül jöttek ki belőle a legdurvább mondatok mindenfajta testi működéssel kapcsolatban. Szeretett cowboy-csizmában és kalapban mászkálni, és valahogy mindez együtt őt tette a csoportban a vezérbikává. Nem tudom, ma mi a helyzet az orvosin, de akkor egy posztkommunista-materialista társadalomban mindez teljesen normálisnak tűnt. És nyilván ezek után a markáns élmények után tökmindegy volt, mit magyaráz az etikatanár. Csak éppen mind a mai napig nem bírok szabadulni attól a képtől, hogy ha bárki meghal a családunkban, tuti, hogy van a hasában egy beledobott gumikesztyű, és mi úgy temetjük el. Azt is tudom, hogy Magyarországon, ahol a társadalom harmada idült alkoholistaként hal meg, az orvosok még az átlagnál is többet isznak. Közben meg mászkálok a harmadik világba, és látom, hogy ott milyen gonddal mosdatják a halottakat a saját hozzátartozóik, és hogyan van jelen a család végig a temetésig tartó folyamatnál. Biztos vagyok benne, hogy az élőkre nagyon mélyen hat a halottakkal való bánásmód, és ahhoz, hogy az élő emberek testéhez tisztelettel viszonyuljunk, elengedhetetlen, hogy a halál után is ezt megtegyük. Legelképesztőbb egyébként az a számomra, hogy ez a téma a mi társadalmunkban nemcsak tabu, de teljes érdektelenség is övezi, és még a jogvédő szervezetek protokolljában sem szerepel a halottgyalázás mint jogsértés, a civil emberek fejéből pedig az ezzel kapcsolatos jogok teljesen hiányoznak. Tulajdonképpen én is most írom le először ezeket a gondolatokat, pedig igazából a húszévesen belém rögzült képektől még sok-sok év után is hányingerem van.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Doppel 2020.03.12. 10:58:08
Nand 2020.03.12. 11:00:43
isssti 2020.03.12. 11:10:18
Willkommenskultur 2020.03.12. 11:10:18
midnight coder 2020.03.12. 11:13:22
kőcsiga 2020.03.12. 11:14:16
Skog 2020.03.12. 12:20:32
Leírhatatlan horror volt. Tudom ez nem az a hely, ahol az ember nekiállhat bizonygatni, hogy én amúgy bírom a szántást, meg hogy láttam azóta is halottat böven, de tényleg nem azért hagytam ott az állást egy hónap után, mert jaj ez nagyon csúnya és jajdedurva...
A halottak iránti tisztelet csírája is hiányzott. Ùjjaztál már halottat? Elsö nap, elsö óra. Ekkor még nem ittam masszívan, de aznap minden hulla nélkül, gyere igyál velünk alapon 9-re már több mint egy deci pálinka lötyögött bennem.
Ha már erre járunk, sajnos a felnött lakosság 33% még nem igazoltan alkesz. Alkoholistából finomabb becslések alapján is minimum 800 ezer - 1 millió van. A 9.8 millió magyar felnött mondjuk 8 millió egyharmada 2,64 millió ember. Tényleg komolyan indokolni kell, hogy az állítás miszerint "társadalom harmada idült alkoholistaként hal meg" nem túl erös, annak a fényében sem, hogy az fent levezetett rohampéldában 1,6 millió ember a hiány?! Lehet ha a szerzö egynegyedet ír közelebb jár a valósághoz, de szerintem így is teljesen helytálló a kép a társadalom 1/3-a masszívan és rendszeresen iszik.
Bolsi Buster 2020.03.12. 12:43:16
Egyenesen aranyos a kormany bolsevizmusa es a hullahegy magassaga
Lasd. - olasz, spanyol, francia, nemet helyzet
Clint Fastfood 2020.03.12. 12:53:51
Tavaly kulcscsonttörésem volt, kaptam bele egy támasztólemezt. Fél év után közölték hogy kiszedik belőlem, mert nem kell az már oda, röntgen alapján szépen gyógyult..
Persze valójában nem gyógyult szépen, épp csak elkezdett összeforrni a kulcscsont, álizület alakult ki, ezért szokták ezt a fajta lemezt másfél-két évig is bent hagyni, hogy legyen ideje a csontnak teljesen és nyugalomban átépülnie.
De még nekik állt feljebb. Amikor jelenkeztem vizsgálatra és panaszoltam hogy szerintem mozog a törés helye, nincs összeforrva, hülyének néztek. Három hét után kegyeskedtek új röntgent készíteni, amiről kiderült hogy szar az egész, új lemezt kell berakni az előző helyére, lehetőleg csontpótlással.
Túl vagyok már a második műtéten, kontrollvizsgálat: minden rendben, fél év múlva jelentkezzen fémeltávolításra.. Persze.. meg a jó kurva édes anyátok rojtos pitscháját.
Befizeti az ember negyven év alatt egy komplett szívtranszplantáció árát, de ha kórházba kerül, mindenért jattolni kell, az utolsó fél méter szaros vécépapírért is.
midnight coder 2020.03.12. 12:55:50
midnight coder 2020.03.12. 12:58:34
erkölcsi hulla 2020.03.12. 12:58:47
Komolyan mondom, az a cél hogy a lehető legtöbb magyar megdögöljön, ehhez igazítják be az egészségügyet.
Bolsi Buster 2020.03.12. 13:05:03
aggodjunk hat, hatha Zorban elbassza
midnight coder 2020.03.12. 13:16:54
Bolsi Buster 2020.03.12. 13:25:39
Na a zsindexen nem lesz ilyesmi.
Szarazinda 2020.03.12. 13:32:36
Szerintem van ennek egy legalább ennyire lényeges, ha nem lényegesebb aspektusa, ez pedig az, hogy ezek a jelenségek, a holttestek egymásra pakolásától a hamuzásig és a szemeteskukának való használatig szerintem, sokkal inkább a pszichés nyomás, a haláltól való természetes félelem és viszolygás okozta szorongással való megküzdési mechanizmusai. Kevésbé simán csak etikai züllöttség.
mindebből pedig az következik, hogy az etikai képzésen túl, hangsúlyt kell fektetni mind a medikusok/medikák, mind a praktizáló orvosok, boncmesterek, halottszállítók, stb. pszichés jóllétére, képezni is kell őket, de rendszeres pszichológiai gondozás is szükséges. Ők is emberek, nincs olyan, hogy a halált teljesen megszokják, hogy totál érzéketlenné válnának. Ezek mély emberi szorongások, lehet, hogy az érzékenység csökken, vagy ami rosszabb, mélyebbre kerül és gyűlik. Kivételek, érzéketlen pszichopaták persze vannak, de az emberek többsége, ha egészségügyisek, ha nem, márcsak így működik.
marczy 2020.03.12. 13:36:47
A dehumanizálás az, ami miatt olyan helyek, mint Auschwitz, egyáltalán működhettek. Nem tudom, egy zsidó orvos (van bőven!!!) a cikk tartalmához hogyan viszonyul, de jó eséllyel legalább próbál nem úgy bánni azzal a halott emberrel, ahogy az ő felmenőivel bántak.
A kegyeletsértés és a közfeladati helyzettel való visszaélés is bűncselekmény. Ugye, kedves jogalkotó?
A nagy probléma az, hogy az egyetemeken még mindig nagyon sok olyan prof tanít, akik a Nagy Magyar Cocialista Posványban szocializálódtak, és ezt adják tovább... Förtelem sajnos. A proszektúrában meg ugyanolyan szigorú protokollokat kéne tartani, mint egyébként, a kegyeleti jogra vonatkozó jogszabályokat meg betartatni. Boncolni épeszű és erkölcsös gondolkodás szerint a halál okának megállapítása céljából, nyomozati vagy más súlyos közérdekből lehet, vagy demonstrációs, oktatási célból akkor, ha az elhunyt vagy akár hozzátartozója ehhez életében hozzájárult ugyanúgy, ahogy a szervátültetéseknél, hogy ha meghal, a szerveit felhasználhatják.
marczy 2020.03.12. 13:44:20
A dokiknál sokkal rosszabb a helyzet, mert jóval gyakrabban néznek szembe a halállal, súlyos sérülésekkel. Ezt a betegek dehumanizálásával kezelni eléggé vérlázító. Van pszichoterápia, ilyesmi, ami az olyan egyetemeken, mint Oxford, már bevett dolog, ha valaki besokall. Mi mikor jutunk el ide? Remélem, nem akkor, amikor akkora lesz nálunk is pl. a tandíj, mint Oxfordban.
mojoking77 2020.03.12. 13:56:49
Lénárd Anna · muszlimutazo.blog.hu 2020.03.12. 14:11:07
Bolsi Buster 2020.03.12. 14:16:50
Pic 2020.03.12. 14:49:43
Sajnos a halottnak nincs becsülete és a betegnek sincs.
Kedves Nagynéném tavaly hunyt el.
Amikor a mentő bevitte a mentős azzal adta át, hogy "szimuláns a néni, nincs semmi baja"
A sürgősségin 6 óra múlva nézték meg... kétoldali stroke... ott csendben elaludt és soha többé nem tért magához. Tüdőgyuszit kapott... kidobták elfekvőre.
Mivel ott már semmit nem kap a beteg, gyakorlatilag szép lassan megfulladt.
3 hétig tartott.
Anyuék meglátogatták, kérdezték nővért infúzió miért nincs bekötve?
- Nem jár.
- Nem lehetne?
- De
A nővér fogott egy üres palackot, teletöltötte csapvízzel (!!!) és bekötötte!
Mikor anyuék panaszkodtak, akkor azt mondta, hogy ha infúziót akarnak vegyék meg, de inkább az ásványvizet javasolja, mások kegyeletből azt szoktak behozni.
Rózsika néni 42 évet dolgozott nővérként.
Azért írtam mindezt ezt le, hogy kezdő Orvosok, nővérek tudják, hogy mire számíthatnak egy dolgos élet végén.
Ennyit Magyarországról az elők és a halottak tiszteletéről.
Slusszpoén:
Ismerősnek meghalt az apukája. Mázlija volt, nem lett rendőrségi ügy a dologból, mert a hullaszállítók nem kívántak feljelentést tenni.
Az történt ugyanis, hogy ráhívták a rendőröket, mert nekiment a hullaszállítóknak ököllel.
Mindössze annyi történt, hogy állt a halott apja mellett, mikor megérkeztek a hullaszállítók még a jónapot előtt az volt az első szavuk, hogy
"Na szarban vagyunk, mert nem hoztunk elég nagy zsákot ennek a kövér disznónak és meg fogunk szakadni mire lecipeljük!"
Bolsi Buster 2020.03.12. 14:51:04
Problemasnak erzed ha a nep ellensegeit munkataborba zarjak? Az amcsik is ezt tettek a japcsikkal, ez standard eljaras.
En nem ellenzem.
erkölcsi hulla 2020.03.12. 14:55:05
Ezek motyognak a bkv-n magukban ilyesmit. Közveszélyes mind, őket én is bezáratnám, veled együtt.
Érdekes egy pszihózis mikor mindenbe libsiket képzel az ember.
Bolsi Buster 2020.03.12. 15:04:27
De az az igazsag hogy mindenki igyekezett deportalni vagy bezarni oket miota vilag a vilag.
Mondjuk 2segtelen hogy a zsicik sztorija szerint mindenki naci csak ok helikopter, de en nem nagyon szopom ezt be.
erol 2020.03.12. 15:08:02
Bolsi Buster 2020.03.12. 15:18:35
Azaz, egesz veletlenul mindig rajuk esett a valasztas. Akkor vagy mindenki hulye, vagy a zsicik a hulyek. Regen meg mondhattak hogy ez azert van, mert ok mindenhol ott vannak, de most mar lett sajat orszaguk is, megis mindenhol ott maradtak, es mindenhol sivalkodnak hogy mekkora nacikok.
Hitler is mondta nekik, amit gyurcsanyi: el lehet menni, de ok megis maradtak...:)
erol 2020.03.12. 15:27:40
Bolsi Buster 2020.03.12. 15:36:04
midnight coder 2020.03.12. 15:41:44
Nos, a Holocaust aztán szépen megerősítette a túlélők nemzettudatát és elhozta Izraelt is. Azon is el lehet persze filózni, hogy akik túlélték a dolgot mennyire rajonganak azokért akik anno kivégezték a rokonságukat. Valahol szerintem meg lehet azt is érteni, hogy sokan közülük olyan szélsőséges eszmékhez csatlakoztak mint a kommunizmus, illetve az utód politikai irányzatok. Persze, ha Sztálin elvtárs még pár évig eléldegél akkor lehet hogy mára a komcsikat sem szeretnék annyira...
erol 2020.03.12. 15:41:51
midnight coder 2020.03.12. 15:49:17
Pic 2020.03.12. 18:06:57
Hihetetlen! Ezek szerint még mindig működik.
Azt hiszem Bibó írta annak idején egyik könyvében, hogy a magyarság egyik tragédiája, hogy ha valami komoly téma előjön, akkor biztos jön egy-két fafkalap aki véletlenül vagy szándékosan elkezd zsidózni és/vagy pufajkásozni.
Erre az összes többi ráugrik a témára és bammm..... már sikerült is teljesen más irányba elvinni a beszélgetést!
Erre érdemi beszélgetés helyett ejtjük a témát és marad a primitív pufajkázás és zsidózás.
Na most sikeresen szemléltettetek egy állítást amit kb 50 éve írt le egy társadalomtudós.
kommentfelület 2020.03.12. 18:15:05
2020.03.12. 18:27:51
midnight coder 2020.03.12. 18:28:10
Make Valamit · http://make.blog.hu 2020.03.12. 19:18:47
Lénárd Anna · muszlimutazo.blog.hu 2020.03.12. 20:41:19
Budapest a kutyaszar városa 2020.03.12. 21:00:04
Qwermm 2020.03.12. 22:36:16
Hórukk 2020.03.12. 23:15:44
zati 2020.03.12. 23:27:07
Egyben köszönjük.
Egy dolgot nem tudtunk meg: kedves Anna, folytattad-e orvosi tanulmányaidat, vagy más vizekre eveztél?
Utóbbit sajnálnám: szükség lenne olyan orvosokra, akik emberek tudnak maradni...
Dontom 2020.03.13. 00:17:05
Lénárd Anna · muszlimutazo.blog.hu 2020.03.13. 06:59:08
Bolsi Buster 2020.03.13. 08:15:40
Bolsi Buster 2020.03.13. 10:18:05
Kóbor Edina 2020.03.15. 12:34:55
Bár ma már (legalábbis a Honvédkórházban) van kegyeleti helyiség, s egy nagyon empatikusan viselkedő doktornő közölte velünk a halál beálltát, s hogy még két órán keresztül ott van lehetőségünk az elhunyt szerettünktől elbúcsúzni, ...
... de most már értem, miért volt édesanyám teste mezítelen a lepedő alatt, s miért kellett elviselnünk a rajta maradt elektródák, és a szájából kilógó gégecső látványát! S miért volt olyan zavart a tekintete a doktornőnek, amikor a későbbiekben megkérdeztem, hogy ha beáll a hullamerevség, akkor hogyan öltöztetjük majd fel a ruhájába, amit majd behozunk neki? (Valami olyasmi volt a válasz, hogy emiatt ne aggódjak, ők megoldják az öltöztetést, és a kezdeti merevség után elernyed még egy időre a test, mielőtt végleg megmerevedik...
S így végiggondolva, tulajdonképpen csak hálával tartozhatok a hölgynek, hogy kíméletből nem törte össze még jobban a lelkemet a kegyetlen valóság elmondásával!)
De köszönet ezért az írásért is, hogy felnyitja a szemünket az igazságra!