A Téglagyárnak nevezett lakónegyed ma mintegy 5000 lakónak ad otthont Szarajevóban. A hely egyébként nem túl elegáns nevét a Monarchia idején itt működő rendkívül sikeres téglagyárról kapta. (August Braun üzeme évente több mint 2 millió téglát gyártott a birodalomnak.) De korántsem munkásnegyedről van szó: a háború előtt a jugoszláv hadsereg tisztjei és kegyelt pártfunkcionáriusok laktak ezekben a kockalakásokban, amiket közvetlenül az 1984-es téli olimpia előtt adtak át, és ahol - ahogy ma is - a sokadik emeletre már akkoriban is kábellift vitte fel a párthű elvtársakat. A látvány szokatlan, hiszen mi nem hegyoldalban képzeljük el a lakótelepet, legyen az bármennyire is elit, de hát Szarajevóban csak hegyoldal van... Mindenesetre ez ma a város egyik legelőkelőbb negyede, ahol azóta különféle színes muráliákkal próbálják élhetőbbé tenni a monoton betonfalak látványát.
Van itt bank, piac és nemcsak általános, de középiskola is. Ráadásul egyetemistákkal is mindig tele az utca, hiszen többek között mérnöki, fogorvosi és orvosi képzés is folyik a közelben. Üzletek, kormányzati épületek és nagykövetségek egymás után, egyszóval, a Téglagyár Negyedben élni menő dolognak számít.
Csak éppen mecset nem volt sokáig, sőt, semmilyen vallási épület sem leszámítva a közeli temető kis keresztény kápolnáját. Az itt élő bosnyákok nemcsak muszlimok, de számos katolikus és ortodox keresztény is található közöttük. A munkahelyek, oktatási intézmények és üzletek pedig még több potenciális hívőt vonzanak ide. Mecsetet azonban nem építettek Tito idejében, az ostromnak kellett elkövetkeznie, hogy a lakóközösség saját kezébe vegye a kérdést.
Igen, a kilencvenes években kezdődött az ex-jugoszláv országokban is a vallási feléledés, bár ők ezt az időszakot nem úgy jelölik, ahogy mi: "a rendszerváltás után". Számukra ez már mindig is a "háború utáni" időszak lesz. Szarajevó embertelenül hosszú, négyéves ostroma alatt gyűlt össze a helyi vallásos gyülekezet, hogy egy üzlethelyiségben1994 februárjában megkezdjék a mecsethez tartozó közösség megalapítását.
Egymást követték a hétköznapi és ünnepi imák, a ramadán estéi és a Korán-órák - a közösség hamar kinőtte az átmeneti helyet. Végül 2003-ban adták be hivatalosan kérelmüket az önkormányzathoz, és hamarosan meg is kezdődött az űrállomásra emlékeztető futurisztikus mecset építése.
Az épület alapkövét végül 2008. március 28-án helyezték el. A Téglagyári Mecset semmilyen formában nem hasonlít az óváros történelmi szakrális helyeire, és nem találjuk meg benne az oszmán korra jellemző ornamentikát és kalligráfiát. Ha valamire emlékeztet, az az egykori kommunista rendszer lakótelepeinek falansztere némi 21. századi sci-fi hangulattal kiegészítve. Még a minaret tetején lévő félhold és csillag is mintha az egykori sarlót és kalapácsot idézné...
A hívők azonban ugyanúgy használják az épületet, ahogy öt kontinensen mindenütt, mutatva, hogy nem feltétlenül a keleti kultúrához tartozik ez a vallás. Egy posztkommunista kelet-európai országban is tud a közösség saját hagyományai szerint tervezni mecsetet - akár henger alakút is. Ahol az sima szőnyegen egyszerű vonalak jelölik a mekkai irányt és a minbár nem más mint egy alacsony pulpitus szögletes fémkorláttal. A sima fehér falakat pedig csak kör alakú perforációk struktúrája bontja meg és egy óra, ami római számokkal mutatja az időt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.